Ismét itt az ideje, hogy aktívan tevékenykedni kezdjünk kertünkben. Ha már vannak gyümölcsfáink, elkezdhetjük az idei metszést, de ha még csak most szeretnénk facsemetéket ültetni, annak is most van itt a megfelelő időpont.

Milyen gyümölcsöt telepítsünk?

Annak függvényében, hogy kertünk az ország mely részén található, és milyen fekvésben, vannak előnyösebb, odaillőbb fajok és vannak azok, melyeket nagyobb kockázattal tudunk telepíteni, ha nagyon ragaszkodunk hozzájuk. Magyarországon azonban, házikertben gyakorlatilag bármely fajt védve tudunk tartani, így eredményesen nevelni, tehát ne féljünk a kedvenc gyümölcsünkkel próbálkozni, ha úgy tartja kedvünk.

Az almatertmésűek közül nálunk az alma és a körte a legelterjedtebb, holott a birs és a naspolya hangulatos dísznövényként és ízletes gyümölcsként ugyancsak kiválóak. Egyik sem különösebben igényes; csupán szélvédett, tápanyaggal ellátott helyet kell nekik biztosítani. A fagyok sem károsítják őket, hiszen relatíve későn virágoznak.

A csonthéjasok jóval igényesebbek. A dió nagyon fény- és melegigényes, a szilva nagyon, a ringló még inkább vízigényes. A kajszi jól szellőző talajt igényel, az őszibarack fagyérzékeny, a mandula, akárcsak a dió, nagyon “válogatós”, csak déli lejtőkre telepíthető. Kivételt talán a meggy és a cseresznye képez, melyeknek termesztése nem annyira kockázatos.

A bogyósok közül a fekete- és a piros ribiszke, a szeder, a málna és a köszméte elterjedtek Az áfonya termesztésével főleg az Alpokalja hűvösebb éghajlatán érhetünk el jó minőségű termést.

Mire figyeljünk az ültetéskor?

Ha tavasszal ültetünk annak az az előnye, hogy nem kell féltenünk a csemetét a talajmenti fagyoktól, jobban megerősödnek a gyökerek, azonban jobban oda is kell figyelnünk a kellő nedvesség biztosítására. A facsemeték, amiket vásárolunk általában oltványok, ami azt jelenti, hogy a nemes alma, vagy nemes meggy vad fajok gyökérre van ráoltva, vagy szemezve, ami az alany. Ez lehet vackor, sajmeggy és hasonló vadon is előforduló gyümölcsfajok. Az oltás azt jelenti, hogy az alany gyökér feletti vékony törzse össze lett illesztve egy nemes törzsével, és a vágott felszín összeforrt, mig a szemzés azt jelenti, hogy egy nemes rügy lett ráhelyezve az alany törzsén létrehozott lapos vágásra, mely szintén odaforrt és kihajtott.

Vásárláskor jól nézzük át a rendelkezésre álló csemete választékot. Csak cimkével ellátott csemetét válasszunk, amelynek szép, fejlett, és nem kiszáradt gyökerei vannak. A gyökerek állapota sokkal fontosabb a föld feletti rész kinézeténél, így ne az alapján döntsünk! A gyökéren és az egész csemetén vizsgáljuk meg azonban, hogy nincs-e kiszáradva. A kiszáradt csemetéknek törékeny a gyökere. Annak érdekében, hogy elkerüljük a későbbi kiszárítását a kiválasztott ép csemetéknek, megvásárláskor gondosan tekerjük be azokat foliába, ami védi őket az ültetésig. Vásárolhatunk úgynevezett suhángot, mely egy szálas facsemete, vagy olyan koronás oltványt, melynek formáját már a faiskolában elkezdték kialakítani. Ha konténeres facsemetét veszünk, annak a gyökerét kevésbé kell félteni a kiszáradástól, azonban ügyelni kell a földlabda enyhe meglazítására, esetleges megvágására kerti késsel ültetés előtt, hogy a gyökerek nehogy továbbra is csak a konténer formárára nőjjenek, hanem növesszenek újabb gyökereket, melyek kijutnak a földbe.

Ültetéskor fontos odafigyelnünk arra, hogy az oltási- illetve szemzési hely legalább 20 centiméterrel legyen a talajszint felett, máskülönben ugyanis a nemes rész könnyen legyökeresedne, és ez ahhoz vezethet, hogy saját gyökérzetet kialakítva “lelép” az alanyról. Valamint a mély ültetés gyökérfulladást is okozhat, mely szintén az alany elhalását eredményezi, ezt “alanylerúgásnak” hívják.

Az ültetést jó, ha nem egyedül végezzük, mert akkor van segítség, aki figyeli, hogy tökéletesen merőlegesen ültesünk, valamint, míg mi szórjuk a földet a kiásott gödörbe a gyökér köré, segítőnk jól betaposhatja a földet a gyökerek közé, hogy azok teljesen körbe vegyék a fiatal gyökereket. Máskülönben a gyökerek kiszáradásnak vannak kitéve, nehezebben erednek, valamint később lejjebb süllyedhet az egész fácska, így hiába helyeztük az oltási helyet megfelelően magasra. Ha a gödör megtelt földdel, szépen kitányérozzuk a törzs körül és ekkor jól beöntözzük, főleg – mint már említettem – ilyenkor, tavasszal. Ha kertünk olyan helyen van, ahol apróbb vadak kárt tehetnek a kis fában, akkor mindenképp erősítsünk hálót a törzse köré. Nyulak ellen is védeni kell a kis fákat, hiába közeleg a húsvét!

Hogyan neveljük a gyümölcsfa csemetét?

A különböző korona formák kialakítása több éves odafigyelést, azaz precíz metszést igényel. A különböző gyümölcsfajok eltérő koronaformákra nevelve tudják a legtöbbet nyújtani számunkra, legyen a cél az esztétikus megjelenés egy szoliter naspolyánál, a praktikus alak egy almasövénynél vagy a nagy gyümölcshozam egy kerti cseresznyénél. A legelterjedtebb koronaformák a szakszerű termesztésben az orsó, azon belül a karcsúorsó, a szabadorsó, a termőkaros orsó, a szuperorsó; a sövények, mint a ferdekarú- vagy a Hungária sövény; a katlan és a váza.

Almánál, körténél a karcsúorsó és a szuperorsó az elterjedt forma, őszibaracknál a karcsúorsó, valamint a katlan- vagy tányér korona, melynek jellemzője, hogy nem kell vezérágat, azaz sudarat nevelni, csak vázágakat.

Meggy és cseresznye esetében termesztésben a sövény forma kialakítása igen kedvező lehet. Elterjedtebb azonban a váza korona forma, mely annyiban különbözik a katlan formától, hogy a vázágakat meredekebb állásban neveljük és a sudarat csak több év után távolítjuk el középről. Váza formára jól nevelhető a kajszi- és őszibarack, a mandula, de akár a dió is, mely pár éve után azonban kivédhetetlenül gömb formára fog fejlődni, kezdetben mégis szerencsés ez a forma, hiszen így a korona belső része is több fényhez jut.

Ha idén tavasszal telepítjük a gyümölcsfát, akkor első évben csupán annyi a dolgunk, hogy telepítés után a kívánt törzsmagasság felett pár rüggyel visszametsszük a facsemetét, majd nyáron az előtört hajtásokat átnézve, átválogatva azokat hagyjuk meg, amelyek erősnek és megfelelő térállásúnak tűnnek ahhoz, hogy sudár és termőkarok vagy vázágak legyenek belőlük. Ha orsó formát akarunk kialakítani, ahhoz támrendszerre is szükségünk lesz, akárcsak a sövénynél. Ez esetben a kiválasztott hajtásokat hozzá is kötözhetjük a támasztékhoz. A sudarat merőlegesen, az oldalsó ágakat vízszinetsen vagy ferdén a támrendszerhez erősítjük rugalmas kötözőanyaggal, mely a fácska növekedésével együtt tud tágulni és nem vág bele annak a szövetébe. Amennyiben váza vagy katlan formár nevelnénk fácskánkat, hasonló képpen, mint az előzőekben visszavágjuk a fiatal törzset, majd a nyárra kifejlődött hajtásokat átválogatva kiválasztunk 3-4, egymástól megfelelő távolságra lévő hajtást, melyek nem egy pontból erednek. Ez azért fontos, mert az egy pontból eredő, később vastag vázággá fejlődő hajtások könnyen meghasadhatnak az eredési pontban. A kiválasztott ágakat a formának megfelelő szögben, azaz vázánál körülbelül 60-70°-os, katlan esetében 35-45°-os szögben kötözzük le súlyok segítségével.

A további években ügyeljünk rá, hogy a sudaras koronák esetében nem hagyjunk a sudárral versenyző hajtást megerősödni, valamint, hogy a további elágazások kövessék a vázágak kívánt szögét.

Ha gyümölcsbokrot nevelünk bogyósokból, mint a ribiszkék és az egres, akkor az első évben erősen vissza kell metszeni őket, majd a későbbiekben minden szüret után ritkítsuk a bokrokat, azaz távolítsuk el a letermett részeket és a 4 évesnél öregebb gallyakat.

Hajdu Anna 
okleveles kertészmérnök

Szóljon hozzá!