A világítás rövid története

Oil-lampKörülbelül  80 ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor az első ember megismerkedett a tűzzel. Ekkor még nem vált külön a funkció, a tűzzel melegítettek, főztek és világítottak is egyben. Aztán elkezdett – igaz elég lassan – fejlődni a tűzgyújtás technológiája. Kr. e. 640 körül használták először a hegyikristályból készült lencsét a tűz meggyújtásához. Ennek az eszköznek az volt a hátránya, hogy csak napsütésben lehetett használni. Kicsivel később a rómaiak már elkezdték házaikat kőolajjal, petróleummal világítani. A petróleum a mai napig használatos a világítástechnikában.

Kr. e. 406 körül indulnak fejlődésnek az olajlámpások. Eleinte a mécsesek nyitottak voltak és úszó kanóc volt bennük. Maguk a mécsesek bronzból, vagy kőből készültek. Később már befedték őket és ez a fedő egyben dísze is lett a világító eszköznek és nem utolsó sorban sokkal biztonságosabbá is vált. A kanócot nem szabadon úsztatták, hanem kivezették a fedélen. Így alkalmassá vált, hogy betöltse a lámpa funkciót. Az olaj így nem lötyögött ki, nem lobbant lángra. Ez tekinthető a zseblámpa elődjének. Később rájöttek, hogy mennyivel egyszerűbb lenne újratölteni a lámpást, mint megvárni, amíg elalszik, majd felnyitni és újra megtölteni. Ezért az újabb típusoknál már betöltő nyílást is készítettek, így nem kellett megvárni, míg az olaj teljesen lefogy és sötétség lesz, hanem meglévő világítás mellett lehetett újratölteni. Ez a felfedezés lehetővé tette, hogy csillárként is funkcionáljon a mécses. Több kanócot vezettek ki, majd felfüggesztették. Később egy olyan lámpást készítettek, amely egy tartályból automatikusan újratöltötte az elhasznált olajat. Ez a kialakítás lehetővé tette, hogy sokkal szabadabban tudtak világítani, mert jóval kevesebb figyelmet igényelt.

Időszámításunk szerint 160 körül jelentek meg az első viaszgyertyák, faggyúgyertyák, de ezeket első sorban vallási szertartásoknál alkalmazták. Az otthonokban még mindig a petróleumlámpa volt a világítóeszköz. Kétfajta gyertyatípust készítettek. Az egyik a fáklya, amit faggyúval átitatott rostokból készítettek, a másik már hasonló a mai gyertyához, mert a közepébe kanócot vezettek, amit kénnel átitattak és folyékony viaszba, vagy fattyúba mártogatták. Ekkor találták ki a gyertyatartókat is. Itt már sok hasonlóságot találunk a manapság kialakított lámpáknál is.

1260-ban egy angol szerzetes, Roger Bacon rájön arra az összefüggésre, miszerint a világításhoz két dolog kell, maga az éghető anyag és a levegőben levő oxigén, ami kémiai reakcióba jön egymással. Ha nincs oxigén, nincs tűz se. Ezt egy zárt edénybe vizsgálta. Mindezidáig a tüzet önálló elemként ismerték. 1670 körül feltalálták a foszfort, amit ha kellő fénnyel megvilágítanak, maga az anyag is halványan világít.

1808-ban hatalmasat fejlődött ez az iparág, mert ekkor találták fel az első elektromos világítást. Ezidáig nyílt lánggal világítottak, tűzzel, olajmécsessel vagy fáklyával, de túl nagy előrelépést nem értek el ebben a témában. Az angol származású Humphry Davy feltalálja az ívlámpát. Ez a technológia úgy működik, hogy a galvánelem pólusait két szénrúddal összeköti, és azokat közelíti egymáshoz. Az így keletkezet feszültség a szűk részben ionizálja a levegőt, a szikrák átcsapnak és áram keletkezik. Sajnos ezt a felfedezést még nem tudta hasznosítani, mert a szénrúd hamar leégett, a közöttük keletkező nagy rés már nem tudta a levegőt ionizálni, így áram se keletkezett. Később azonban nagy haszna volt a felfedezésének.

gyufa Irinyi János1832-től már egyre több helyen gyertya helyett petróleumlámpát használnak, ami jóval tovább tart, mit a gyertya és biztonságosabb is. 1836-ban Irinyi János szabadalmaztatta a zajtalan és robbanásmentes gyufát (a gyufa fejében a foszfort nem kálium-kloráttal, hanem ólom-dioxiddal keverte).

1840-ben Robert Grove brit fizikus készít, egy un. . vákuum-izzólámpát, amiben izzótestként egy platinaspirál világít.

1846-ban feltalálják a gépi üvegfúvást és ennek a találmánynak nagy szerepe lesz az izzólámpák tömeggyártásában.

1848-bn megszerkesztik az első olyan ívlámpát, amiben a szénrúd nem ég le nagyon hamar, azaz gondoskodik a szénrúd  előre tolásról, így már használható a világítás.

1854-ben elkészítik az első zárt üvegbúrában használt, elszenesített bambuszszálat. Ezt az izzólámpát, mint olcsó áramforrást, később tökéletesítik.

1862-ben Angliában elhelyezik az első világítótornyot, ami már villanyfénnyel működik.

1868-ban kísérlet képen elhelyezik az egyik forgalmas útkereszteződésen a gázlámpával működő jelzőkarokat, amit zöld és piros színnel világítanak meg. Sajnos ez nem járt szerencsével hosszú ideig, így felhagytak ezzel az irányítással.

1880-tól a technika fejlődése felgyorsította a kutatást is. Feltalálták a háromfázisú rendszert, ami képes az elektromos áramot kábelen keresztül távolabbra eljuttatni.

1885-ben Charles Fritts készítette el az első használható igazi napelemet. Ezt a típusú világítást, a mai napig használjuk. Egy táblán szelén réteget vékony és félig átlátszó aranyfilmmel vont be, ami folyamatosan tudott áramot termelni. Magyarázatot nem nagyon tudtak adni a történtekre, mert akkoriban még nem volt ismert a Napból származó teljes energiaspektrum felépítése.

1913-ban előállítják a wolframszálat, ami tartóssá teszi az izzólámpát.

1936-ban Budapesten, a Budapesti Ipari Vásáron mutatják be a kripton égőt. Ez a világítás már elég hosszú ideig képes megfelelő fényt biztosítani. A gomba formája a mai napig megmaradt.

1938-ban megjelenik az első fénycső.

1958-ban használnak először, un. xenon lámpákat. Ezeknek a lámpáknak a színhőmérséklete közel van a napfényhez és a fényhasznosítása is jó. Ezt követik a halogénizzók, majd a nagynyomású fémhalogén lámpák, utána pedig a fénykibocsátó diódákat, a LED-eket mutatják be.

1963-ban megkezdődik a napelemek tömeggyártása.

Energiatakarékos izzó1994-től már megjelennek a lakóházakon a napelemek, mint alternatív és környezetbarát energiaforrás. Nemcsak a házunkban, hanem a kertben is alkalmazhatjuk ezt a környezetbarát világítást. Ma már olyan berendezések is kaphatóak, amik képesek a legkisebb jelzőfénytől akár az egész kertünket bevilágító erős fénykibocsátásra is. 2010-től tervezik a hagyományos izzók folyamatos kivonását, és helyüket átveszik az energiatakarékos izzók.  2010. január 5-től csak olyan eszközök adhatók el, amelyeknek készenléti módban az áramfogyasztása nem haladja meg az 1 Wattot. 2013-tól ezt az értéket 0,5 Wattra csökkentik.

Tábortűz - Kert

A történetet átolvasva láthatjuk, hogy milyen hosszú út vezetett a mai világításhoz, mégis szívesen használjuk a legelső fényforrást, a tüzet. Igaz, ma már jócskán átalakult a funkciója, mert nem világításra, inkább hangulatos kerti összejövetelekhez, sütéshez, kerti főzéshez használjuk. Ebből is kiderül, hogy a 4 alapelem, a tűz, a víz, a föld és a levegő soha se fog végleg eltűnni, bármilyen irányban fejlődik is a technika.

Szóljon hozzá!


Galéria képek