A fürdőzés, úszás története, ha tetszik, már az őskorba visszanyúlik. Az ősembereknél felfedezhettünk egy elkülönített sarkot vagy zugot, ahol a vizet különféle edényekben tárolta. Ezek természetesen az ivóvíz raktározására szolgáltak, de fürdésről, tisztálkodásról itt nem beszélhettünk. Ebben a korban a patakokat, folyókat, eső által képzett pocsolyákat használták tisztálkodásra. A tenger közelében élő embereknek a fürdés kicsivel könnyebbnek bizonyult. Nekik az ivóvíz készlet beszerzése okozott kicsivel több nehézséget. Az úszásra utaló rajzokból arra következtettek a történészek, hogy a vízen való átkelés, az úszás már az ősidőkben ismert volt. Az ember hamar rájött, hogy a vízen fenn tud maradni, ha különféle mozdulatokat végez, és így képes átkelni a tó, folyó egyik partjáról a másikra is. Itt még nem beszélhetünk komoly úszásról, de a rajzok alapján a kutyaúszáshoz hasonlítható az akkori ember úszásformája.

A fürdő fogalmát néhány ezer évvel ezelőtt már a római korban is ismerték.  Akkoriban a közfürdők voltak az elterjedtebbek, és a lakóházakban nem voltak kádak. Fürdeni csak a kiépített fürdőkben lehetett, kivéve a tehetős polgári családoknál, ahol míves, díszes kádakat építettek.  Még korábbi feljegyzések szerint Kr.e. 3000-ben már az Indus folyót közelében lévő palotákba hatalmas csővezetékeken keresztül vezették be a vizet, hogy így az abban lakó embereknek saját fürdőjük lehessen.

A fürdőzés gyakran vallási rituálékhoz kapcsolódott. Mosakodni kellett, istentiszteletek előtt, vagy ha tisztátalan dolgokhoz nyúltak. Sokszor a fürdés nemcsak a test, hanem a lélek megtisztulását is jelentette. Már az Ókorban is összefüggésbe hozták a gyógyulást a fürdéssel. Hippokratész is megállapította, hogy a víznek gyógyító és egészségmegőrző hatása van. Feljegyzései között szerepel, hogy a hideg víz az emberi szervezetre melegítően, míg a meleg víz hűsítően hat. Nála találjuk azokat az első leírásokat, miszerint a víz gyógyítóan hat a szervezetre. Ő tulajdonított jelentőséget az újszülöttek mosdatásának is.

A római birodalom bukása után a fürdőépületek rommá lettek. Csak a romokból, ásatásokból keletkezett maradványokból következtethetünk arra, hogyan is nézhettek ki fénykorukban. Közvetlen Róma bukása után az emberek nem sokat törődtek a tisztálkodással. Sőt a középkorban egyáltalán nem volt divat a tisztálkodás. Körülbelül csak havonta egyszer került rá sor. Ebben a korban az emberek még nem igényelték azt a higiéniát és tisztaságot, ami a mai ember számára már természetes. Ezek a szokások amúgy is népszokásonként és koronként is eltérőek voltak. A középkorban inkább szappan és a parfümgyártással foglalkoztak és ezeket használták a mindennapi fürdés helyett.

Az úszás, mint sport csak a 17. századtól kezdett ismerté válni. Napóleon fegyverrel a kézben úsztatta a katonáit, felkészítve őket a legkülönfélébb feladatokra.  Később a 18. században már építettek fürdőszobákat, de ezeknek inkább társadalmi szerepük volt. A fényűzést, gazdagságot jelentették, de nem használták napi tisztálkodásra. 19-20. század körül tért vissza ismét a napi tisztálkodás a mindennapi rutinok közé. Bár itt még nem volt a mai értelemben használatos fürdőszoba. A kádat a szalonokba, hálószobákba helyezték. Később, amikor az igények megnövekedtek elkezdődött a kádak tömeggyártása. A kád kikerült a hálószobából és kapott egy önálló helyiséget, amit fürdőszobának neveztek el. A versenyúszás megjelenése Magyarországon 1880-ra tehető, ekkor rendezték meg az első úszóversenyt Siófok és Balatonfüred között.

A XX. század végére lett minden lakásban külön fürdőszoba. A lakóházak tömeggyártásával  ez a rendkívül fontos funkció valamiért a legkisebb helyett kapta a lakóházon belül. Legtöbbjük ablaktalan helyiség volt, ahol épp elfér egy kád és egy mosdó, sokszor a mellékhelyiséget is ide zsúfolták be. Szerencsére napjainkban felismerték, hogy a fürdőszoba nem csupán funkcionális jelentőségű, hanem a megújulást és kikapcsolódást is biztosít. Itt nyúlik vissza az ókori paloták igényeihez. Aki megteheti, ma már nagyobb fürdőszobát épít, építtet, ahol kikapcsolódhat, netán gyógyulhat. A fürdők a tisztálkodás mellett terápiás célokat is szolgálnak. Néhány évtizede még csak a luxus villákban, külföldi filmekben láthattunk házon kívüli fürdőalkalmatosságot. Irigykedve néztük főhősünket, amint kikelt az ágyából, lesétál a medencéjéhez, hogy ússzon egyet, vagy egy party-n a jakuzzijában tölti idejét. Szerencsére ez a luxus ma már nem luxus, hanem egy természetes igény az életminőség javítására. A medence, a kerti medencék, pezsgőfürdők óriási kínálatát biztosítják az ezzel foglalkozó cégek. Nem kell dúsgazdagnak sem lennünk ahhoz, hogy a kertünkben egy kis medencét létesítsünk gyerekeink első néhány évére, ahol a tikkasztó forró nyári napokat könnyebben elviseljük. Természetesen, aki megengedheti magának, az kültéri medencéje mellé akár beltéri medencét is kialakíthat, így a rosszabb idő beálltával se kell lemondania az efféle kikapcsolódásról.

Szóljon hozzá!