A szőlőtermesztés sokak számára a hétvégi telken való pár sor csemege- vagy borszőlő ápolását jelenti, míg mások több hektáros szőlőbirtokokra gondolnak, ahol egész éves kemény munkával állítják elő az ínyenc borokat. Az azonban biztos, hogy az ősz beköszönte mindannyiunk számára a szőlőbeni teendők végeztét jelenti az elkövetkezendő 3-4 hónapra. A szeptemberi, októberi  – és egyes területeken és szőlőfajták esetében akár novemberi  – szüreti időszak után jövő munkák helyét a borospince veszi át. Legkorábban érnek a fehérborszőlők, azután a vörösbornak való fajták, majd október végén vagy akár november elején kerülnek sorra az úgynevezett kései szüretelésű és a desszert bornak felhasznált fajták.

A pincei munkák első gyümölcsei a piacon primőrként megjelenő rozé és könnyű, fiatal beaujolais jellegű vörös borok. Koraiságuk fő oka, hogy az érlelési folyamatok lerövidülnek, ezért ezek a borok őrzik leginkább az alapanyag gyümölcs eredeti ízét, aromáit, mondhatni szőlő közeli borokkal találkozhatunk, ha ezeket kóstoljuk.

A Kárpát-medencében és Közép-Európa több bortermelő országában középkori hagyomány fűződik a Márton napjára, november 11-re elkészülő újborhoz is, főleg a vörösboros vidékeken. Ez a napja a megtömött, megnőtt libák első vágásának is a keresztény és népi hagyományok szerint. Szent Márton a IV. században élt és Szombathely környékéről származott, 55 éves korára püspüknek választották Toursban, azonban ez ellen úgy tiltakozott, hogy egy lúdólban próbált elrejtőzni, de a hangoskodó állatok elárulták ottlétét. Így indult a mártonludak kultusza.

Franciaországban, Burgundiában minden évben november harmadik csütörtökén kerül forgalomba a Beaujolais termőhelyről származó az évi primőr bor, a beaujolais nouveau. Ez a világhírű francia bor a Gamay noir szőlőfajtából készül, melyet általában szeptember közepe-vége felé szüretelnek. A  szőlőszemekből a saját súlyuknál fogva préselődik ki a szőlőlé, mely természetes élesztők hatására erjedni kezd és általában 3-4 nap alatt ez le is zajlik. A végeredmény egy friss, gyümölcsös zamatokkal, könnyed savakkal és kevés tanninnal rendelkező bor.

Primőr borokat nem csak vörösbor, de halványabb színű rozé vagy siller bor formájában is készítenek egyes pincészetek. A must színének erősségét a héjontartás idejének csökkentésével lehet elérni, mely 24 órán belül elválasztva a héjtól hagymahéjszíntől az erősebb rózsaszínig terjedő skálát eredményez, 24-48 órás héjon erjesztés pedig mély rózsás színű vagy akár meggylére emlékeztető színerősségű siller vagy régi nevén kastélyos borokat eredményez. Ha a szőlőt tovább hagynák a törkölyön erjedni, színe erősebbé válna és csersavasabb izű lenne a héjból kioldódó anyagok hatására. Magyarországon Villányban és Szekszárdon jellemző a primőr borok készítése, és főleg a Kadarka, Zweigelt és Portugieser fajtákból. Rozék esetében sokszor cuvée-sítést, azaz különböző fajták házasítását alkalmazzák.

Ezeket a viszonylag gyors technológiával készülő borokat a piac leginkább az őszi lakomák, például az angolszász hálaadás vagy nálunk a Katalin nap és az első disznóvágások idejére valamint karácsonyra szánja, majd a következő év tavaszától átveszik helyüket a hosszabb hordós érlelést kapott karakteresebb savtartalmú és egyre testesebb, tanninosabb borok. Emellett azonban a minőségi csúcson való fogyasztás érdekében is javasolt ezeket a borokat pár hónapon belül elfogyasztani, hiszen hamar veszítenek gyümölcsös üdeségükből, mely a típus egyediségét és karakterét adja.

Hajdu Anna 
okleveles kertészmérnök

Szóljon hozzá!