Szőlőtörténelem >>>

Kis szőlőbiológia

A szőlő vegetációs periódusának kezdetét a nedvkeringés megkezdődése jelzi, melyet amennyiben a metszés kora tavasszal történik, a könnyezés jelensége kísér. Ha a metszés már korábban megtörtént, akkor a könnyezés ugyan elmarad, de hamarosan észlelhető a rügyek vízzel telítődése, duzzadása. Áprilisban általában a rügyek fakadása és a hajtásnövekedés már beindul, hamarosan kifejlődnek az első levelek. A kacsok a levelekkel és hajtásokkal egyszerre fejlődnek. Ekkor alakulnak ki a következő évi termőrügyek is hajtások hónaljában, melyek kialakulása a téli nyugalom megkezdésével zárul. Május végére kifejlődnek a virágzatok és elkezdődik a virágzási időszak. A fürt virágzatok általában 200-600 virágból álnnak. A megtermékenyített virágokból június végén lassan megindul a bogyók kifejlődése, a nem megtermékenyült virágok lehullanak a növényről. Az éretlen fürtök növekednek, majd kialakul a fürt későbbi formája és a bogyók elkezdenek növekedni, érni, színeződni, megindul a cukorbeáramlás a bogyókba. Augusztus végére, szeptemeber elejére megtörténik a termés beérése, a fürtkocsány, a bogyókocsány és a vesszők beérése, elfásodása. Az érés vége felé egyre kevésbé rugalmas a bogyók héja. A vékonyabb héjú fajtk termése ekkor már sajnos repedésre hajlamos, ami a rothadás veszélyét vonja maga után a sérülés helyén. A termés leszüretelése után a növény az ősz végeztével lehullajta lombját és vegetációs nyugalomba vonul. A nedvkeringése lelassul.

Szőlőfajták

A termő szőlőfajtákat 3 alakkörbe sorolhatjuk A keleti (orientalis), a nyugati (occidentalis) és a pontusi fajták valamint a hibridek. Ezek egymástól nem csak földrajzi eredetüket és génállományukat tekintve térnek el, nyilvánvalóan alaktanilag is eltéréseket mutatnak, persze egyes alakkör csoportban is találunk egymástól igen eltérő fajtákat, hiszen a szőlő az egyik legváltozatosabb növényfaj. Ennek egyik oka az ember által való ősi felhasználásra vezethető vissza. Ezáltal igaz a legtöbb haszonnövényre, mely bármiféle nemesítésnek lett alávetve.

A leggyakoribb csemegeszőlőfajták Magyarországon:

Chasselas (Saszla, Csaszla), Csaba gyöngye, Irsai olivér, Afuz Ali, különböző muskotály fajták

A leggyakoribb borszőlőfajták Magyarországon:

Cabernet franc és C. sauvignong, Chardonnay, Cserszegi fűszeres, Ezerjó, Furmint, Hárslevelű,  Kékfrankos, Merlot, Olaszrizling, Pinot noir, Portugieser, Szürkebarát, Tramini, Zwigelt

Legyen saját szőlőskertünk!

Ha már sokszor eljátszottunk a gondolattal, hogy saját szőlőlugast, szőlőskertet vagy ültetvényt telepítünk, itt az idő, hogy komolyan elkezdjünk tervezgetni annak függvényében, hogy hol, mekkora terület áll rendelkezésünkre. Területünk elhelyezkedése a telepítendő fajta kiválasztásakor mérvadó, hiszen Magyarország egész területére, de főleg a tipikus szőlőtermesztő régiókban létezik az engedélyezett- és javasolt fajták jegyzéke. Az 500 m2-t nem meghaladó szőlőterület hivatalosan még nem minősül árutermelő ültetvénynek, így ahhoz nem szükséges engedélyt kérni.

Mielőtt belekezdünk az ültetvény szemmel látható kialakításába nem csak meg kell terveznünk azt, de mint egy ház építésénél, az alapokat is le kell fektetnünk. A szőlő ültetvény esetében ez a talajadottságok megfelelővé tételében nyilvánul meg.  Termőréteget kell a területre hordanunk, hogy annak vastagsága legalább az 1 métert elérje. Gondoskodnunk kell a talajvíz elvezetéséről és annak legalább 1,5 méter mélyre való leszorításáról. Ültetés előtt nem árt talajfertőtlenítést végezni, valamint 80-100 cm mély forgatást trágyázással.

Laza, erózióra hajlamos talajon esetleges támfalakat, lejtős területeken, amennyiben nem hegy-völgy irányú sorokat kívánunk létre hozni, teraszokat kell kialakítanunk. Magyarországon ajánlott és leginkább elterjedt a DK-ÉNy irányú sorvezetés. A fényviszonyok legszerencsésebb kihasználásán túl érdemes az uralkodó szélirányt is figyelembe venni és azzal párhuzamosan telepíteni sorainkat. Így azok legkevésbe válnak a szél akadályává.

Jóllehet szőlőnk kis területű, mégis korszerű gépekkel kívánjuk művelni azt. Ennek megvalósítása érdekében ismernünk kell a munkagép méreteit és azt figyelembe kell vennünk a sorok és a támrendszer kialakításakor. Ez nagyban befolyásolja a sorok és a szőlőtövek távolságát, azaz a tenyészterület nagyságát, a támrendszer típusát, anyagát és nem utolsó sorban a tőkeművelésmódot is. Természetesen mindezeket egyéb tényezők is befolyásolják, mint például a választott a fajtánk és, hogy mi a célunk szőlőnkkel.

A telepítés ideje lehet ősz vagy tavasz. A két időpont között olyan különbség nincs, mely a későbbiekben hatással lenne ültetvényünkre. Őszi telepítések esetében az időjárás kellemetlensége vagy a szaporítóanyag előállítás késése lehet akadályozó tényező, míg tavaszi telepítés esetében a vegetáció későbbi indulását és a tárolt szaporítóanyag minőségét kifogásolják egyes nézetek. Az ültetési azaz szaporító anyagunk legyen minőségi, szabványnak megfelelő gyökeres európai vessző, ládás oltvány vagy szabad gyökeres oltvány.

A tőkék helyének kitűzését legjobb, ha szakemberre bízzuk, aki földmérő eszközökkel pontosan ki tudja jelölni a sorok és tövek helyét. Az ültetést kézi- vagy hidraulikus talajfúróval illetve gödör ásásával végezhetjük. Utóbbi leginkább kövecses- avagy laza homoktalajon, vagy ültetéskori trágyakijuttatás esetén lehet célra vezető.

Mindkét esetben fontos eljárás az elültetett tőke földből kiálló pár centiméterének talajjal való betakarása. Ez a 10-15 centiméteres takarás, azaz “csirkézés” lebontható a meggyökeresedés után, azaz pár héttel késsőbb vagy tél végén (őszi ültetés esetén).

A telepítés utáni első 4 év, melyek még nem termő évek, a tőkeforma kialakításának évei. Nagyon fontos a metszés mellett az egyéb zöldmunkák és lekötözések helyes és időben való elvégzése. Az alakító metszés türelmet igénylő többéves folyamat, melynek során a fiatal tőkéket mindig 1-2 rügyet meghagyva nőni és erősödni hagyjuk. Az első évben fejlődő lombozatot nem célszerű visszavágnunk. Érdemes inkább a már feltétlenül kialakított támrendszerhez kötözni azt. Az első év vegetációs időszakának végén még érdemes takarni a fiatal tőkéket legalább az oltás helyének és a beérett vesszők alsó 2 rügyének magasságáik, hogy azok védve legyenek a téli időjárástól.

A már termőre fordult szőlőben végzendő munkák közül szintén a metszés az egyik kiemelkedő, de eredményességét egyéb munkák elvégzése kell, hogy segítse. A metszést azért végezzük, hogy szőlőnk termésének mennyiségét és minőségét szabályozni tudjuk, valamint a növény terjedését némileg korlátok között tartsuk, semmiképp ne hagyjuk elvadulni. Így marad a terület ápolt és ápolható, megközelíthető és fenntartható. Az évenkéni metszést a szőlő nyugalmi szakaszában, azaz a tél folyamán vagy kora tavasszal lehet elvégezni, amikor épp nem fagy.

Amikor szőlőnk kizöldül, újabb munkák várnak ránk. A lombozatot egyengetni kell. Ezek ez úgynevezett zöldmunkák. A hajtásokat a támaszrendszerre kell igazítani, oda is kell kötözni. A kacsokkal összakapaszkodó hajtásokat szét kell választani és elrendezni. A csonkázás vagy tetejezés többször megismételehető és akár gépesíthető művelet. A hosszúra nött hajtásokat erősen visszavágjuk így szellősebb lesz a lombozatunk.

A virágok, majd az apró fürtkezdemények érése közben ezt a feladatotot a lelevelezés egészíti ki, amikor a fürtök körül letépkedjük a leveleket, hogy maga a fürt jobban szellőzzön és több fényhez jutva jobban színeződjön, érjen. Ha egy tőkén túl sok fürt maradt a metszés ellenére, akkor a virágkezdemények, vagy később a még zöld fürtök egy részét eltávolítva később is tudjuk szabályozni egy-egy tőke termését.

A szőlőben nem csak magát a növényt kell ápolnunk, hanem az az annak otthont adó területet is, azaz a talajt és az azt boírtó egyéb növényeket. Különös gondot kell fordítani a sorok közének lazítására és gyomírtásra, kapálással vagy gépekkel. A sorközökben egyre elterjedtebb, hogy minden második sort takarónövénnyel, azaz valamely fűfélével vetik be. Ez javít a szőlő megközelíthetőségén és csökkenti a talajleromlást. Ugyanakkor gondolni kell arra is, hogy ez a gyep a szőlőtől vonhatja el a tápanyagokat és a vizet. Takarónövénnyel való termesztés esetén fokozottabban oda kell figyelni az öntözhetőségre. A szőlő tápanyagigénye nem túl nagy, de kálium, nátrium és vas igényét megfelelő mértékben ki kell elégíteni a telepítés előtti alaptrágya és a későbbiekben a fenntartó trágyázásokkal. Trágyázásra gyakorlatilag bármely trágyatípus megfelelő lehet, attól függően, milyen anyagokat akarunk a talajba vagy a levelekre juttani. Használhatunk szerves trágyát, műtrágyát, zöldtrágyát vagy akár permettrágyát is.

Borvidékek – Szőlészet – Borászat – Borszőlőfajták

InterKert Magazin : InterKertész – Dísznövények – Gyümölcs-sarok – Zöldségfélék – Gyógynövények – Fűszerek – Szőlészet – Borászat – Gyomnövények – Kerti kártevők – Gombák - Házőrzés, Biztonsági rendszerek